A tanácsadás szó a latin „consulere” szóból ered, ami azt jelenti, hogy konzultálni, tanácskozni. Így már mindjárt érthető, hogy egy tanácsadási helyzet, nem direkt tanácsok osztogatásáról szól.
A tanácsadási szituációt az egyenrangúság jellemzi, nem pedig egy alá-fölérendelt viszonyt. A segítségre szoruló fél a tanácsadó pszichológus közreműködésével saját, egyéni szellemi és fizikai lehetőségeiben keresi meg helyzetének, problémájának, élet nehézségének, krízisének, konfliktusának stb. személyes megoldásmódját. A tanácsadási folyamat segít az érzelmi problémák, konfliktusok, nehéz lelki helyzetek megoldásában és az önállósodásban.
A tanácsadó magatartása aktív, viselkedése elfogadó, támogató és gondoskodó. A kliens sok tájékoztatást, útbaigazító segítő információt, instrukciót kap a folyamat során. A tanácsadó szakpszichológus bármely korosztállyal, egyénnel vagy csoporttal dolgozhat, figyelmét az egészséges működésre összpontosítja. A segítséget kérő illető külső és a belső erőforrásainak feltárására, azok mozgósítására fókuszál, figyelembe véve a körülményeket (életstílus, kultúra, a kliens kapcsolatai, stb.) a megoldások sokféleségét keresi.
Ez a fajta munkamód egy kölcsönös tevékenység, ahol a közösen meghatározott reális cél elérésén vállvetve dolgozunk. A tanácsadási folyamat célja funkcionális, mint a döntés segítése, a viselkedés optimalizálása, a mit tevés, hogyan tevés, jobban tevés rendszerében. Nem célja a lelki zavarok kezelése, a gyógyítás az a pszichoterápia és az orvoslás feladata.
A tanácsadás akkor sikeres, ha megoldódik, vagy enyhül a krízis, ha a trauma feszültsége csökken.